Ne vállalj sokat!

Hy Everbody! :)

Nos, elérkezett a nyári szünet ismét, a diákok nagy örömére.

Igazából egy csomó témába bele lehetne itt kezdeni, mégis van, amire úgy érzem jó ha kitérek.

Idő, és ihlet.

Kezdjük szépen apránként. A diákok nagyobb részének a nyári időszak megkönnyebbülés, ugyanis nem kell tanulni, dolgozni, csak kikapcsolódni és pihenni. Ne értsetek félre, ebben nincs semmi rossz. De. Tapasztaltam én is, hogy nyáron az ember több blogot is nyit, mert rengeteg jó dolog jut eszébe, feltétlenül attól hogy mennyit tudna vezetni. Erre a megoldás? Ne vállald túl magad. Az ötleteid legjobbját valósítsd csak meg, de mint már egy korábbi fejezetünkben olvashattátok, írjatok előre részeket! Ne csak egy fellángoló érzés legyen ami két fejezet után abbamarad, amikor az alapötlet maga jó is.

A többi ötletedet firkáld le egy füzetbe, (bloggernapló például :) ) lapra és tedd el magadnak, vagy gépen, akár itt bloggerben is elraktározhatod. Miután arra az elhatározásra jutsz, hogy igen, tudnál vezetni még egyet, vegyél elő egy ötleted és kezd elölről a folyamatot.

Amelia L’Dark 

Cikk a kritikákról - Második rész

Milyennek kell lennie egy hasznos kritikának? 

Mint már  fentebb - egy bejegyzéssel odébb - is említettem, tartalmaznia kell ezt a két dolgot. Ezek nélkül a dolgok nélkül pedig a kritika nem kritika.

Mik is azok a pozitívumok?

(Beírtam a gugliba, hogy pozitív szó jelentése, és ezt a szöveget adta ki.)

Tényleges, valóságos. "Ez pozitív eredmény". Igenlő. "Pozitív válasz". Értékes, előrevivő.

Következtetésképp: - felhasználva az utolsó szót - előrevivő. Miért? Mert ha valami olyat hallunk, ami pozitív, mindig arra ösztönöz bennünket, hogy tovább kell csinálnunk, mert igazán jók vagyunk benne. Tehát a pozitívum bátorságot ad. A bátorság pedig létfontosságú egy blogger számára, ugyanis bátorság és önbizalom nélkül semmire sem megyünk ebben a kegyetlen világban. 

A negatívum szó jelentése pedig épp a fenti ellenkezője. Ez a rész nem ösztönöz, nem sarkall arra, hogy folytasd - már akinél -, hanem elmondja, hogy mik is a hibáid, min is kéne javíts. Ha ezeket a dolgokat elmondja a kritikus - természetesen csak akkor, ha mindezt jó szándékból teszi, és nem kiszúrás miatt -, akkor nem kell a szívünkre venni, sem hisztizni amiatt, mert a csúnya néni/bácsi megmondta az igazat, hanem épp ellenkezőleg. Pozitívan kell állni a dolog mellé, és kijelenteni, hogy Oké, én akkor most nekilátok ezeknek a negatívmoknak a kiküszöbölésükhöz. Igaz, ehhez rengeteg akaraterő szükséges, na meg segítség, hisz lehet, hogy átfutsz néhány dolog felett. De megpróbáltad. Nekiálltál az átjavításnak és a hibák kiküszöbölésének, és ez egy jó pont.

A kritika felépítése több szempont által van összetéve, ezek a szempontok pedig a kritika fajtájától függenek - itt most feltételezem, hogy egy megfelelő kritikáról van szó.

Villámkritika

Véleményem szerint, ez a kritika leginkább egy felületes, mégis kidolgozott kritika. Igaz, valamennyire részletezve vannak a hibák, el van mondva, hogy mi a jó és mi a rossz az adott történetben, de nem teljesen. A kritikaíró nem tér ki minden egyes apró hibára, hanem csak összegyűjti azokat, s elmondja a saját, szubjektív véleményét. Ez a kritika akkor praktikus, ha azonnali véleményre vagyunk kíváncsiak.

Kritika a designról

Feltételezzük, hogy a történet fejezetei még nincsenek publikálva - hanem piszkozatban vannak -, és az író azt szeretné, ha a kinézet is ugyanolyan jó legyen, mint amilyen a történet. Ehhez pedig kell egy kívülálló véleménye is. Ez a kritika néhány óra/perc alatt kész is van, itt is azonnali a tanács, aminek hála hamar ki tudjuk javítani a hibánkat.

Teljes kritika

A teljes kritika mindenre kitér: a designra, a történetre, sőt minden apró, lényegtelennek tűnő részletre is. A kritikaíró kitér a szereplők felépítésére, a történet menetelére, az írásmódra, a helyesírásra, a kinézetre - a szöveg kinézetére, azaz a tagoltságra és a formázásra.

Ez a kritika azért is hasznosabb a többinél, mert itt tényleg szembesülünk a hibáinkkal. Azzal, hogy mit rontottunk el és, hogy min is kéne javítsunk. Ezek a hibák felett pedig jó lenne nem szemet hunyni, ugyanis meglehet, hogy ezek a hibák parányiak és elenyészőek, de egy idő után összegyűl, ez pedig rontja az összhatást és a minőséget is. Egy történetnek igazán jól átgondoltnak és reálisnak kell lennie. Figyelni kell az események és a szereplőknek a realitására, a felépítésére, és arra, hogy minden a helyén legyen, és ne keverődjön össze semmi.

Remélem, segíthettem! 

Szakkifejezések, amelyekkel jó, ha tisztában vagyunk

Mélységesen szánjuk-bánjuk - IGAZ? -, hogy már hosszú hetek óta nem jelentkeztünk, megértjük, ha ki akarjátok tépni az összes hajunkat. Tényleg. Mondjuk én nem adom a hajam, inkább menekülök, de... részletkérdés.
Hoztam nektek egy röpke bejegyzést, remélem, a hasznotokra fog válni. ^^


OC - Own Character
Ezen nincs sok magyarázni való: saját magunk által kitalált karakter.

IC - In Character

Karakterű - Alexnak ugyanaz a tulajdonsága a történetben is, mint a való életben. 

OOC - Out Of Character
Rengeteg fanfic író tevékenykedik errefelé, abban viszont biztos vagyok, hogy kevesen tudják, hogy mi is az az OOC. Mindeddig én sem tudtam - lebuktam, oké, ez van -, ám amikor utánanéztem, rendesen meg is lepődtem. Fogalmam sem volt arról, hogy én is használom ezt a fajta írásmódot - már ha lehet annak nevezni.
Nem még beszélek mellé, vázolom a jelentést!
Van nekünk egy Jack-ünk - Rose-os hangon kezdem el vinnyogni DiCaprio filmbeli nevét -, aki egy híres színész, énekes, zeneszerző, vagy épp az, ami.
Jack egy remek srác legyetek olyanok, mint Jack, mert színes egyéniségű, sok minden érdekli, barátságos, kedvelhető, satöbbi. Jacket egy ilyen srácnak ismerhettük meg a tévén, interneten és újságokon keresztül is.
Óriási meglepetésünkre, Juli egy olyan blogot vezet, amiben Jack a főszereplő, de Jack nem olyan, mint a való életben. Sokkal gonoszabb, erőszakosabb és keményebb. Mintha Jack nem is Jack lenne.
Pedig ő. Csak épp Juli olyan tulajdonságokkal ruházta fel szegény srácot, ami teljes mértékben eltér a valódi tulajdonságaitól.
Következtetés: Az OOC jelentése: a karakter eredeti tulajdonságai teljesen eltérnek a fanfic-ban leírt szereplő tulajdonságaitól.

FF - Fanfiction

Itt is mesézünk, mert hát meséből sosem elég. 

Alex is híres ember, csak úgy bomlanak utána a nők. Rengeteg szerelmes nótát írt már, talán ennek is köszönhető, hogy milliók imádják. Ám mi van akkor, ha Alex hirtelen találkozik egy lánnyal - ez a lány egy egyszerű eladó egy kisboltban -, aki azonnal el is rabolja a mi Alexunk szívét? Trú láv.

Ám, ha maradunk magánál a névnél, akkor is hamar megértjük a jelentését.

Fan - rajongó.

Fiction - kitaláció, elképzelés, elképzelt történet. 

Azaz? 

Rajongó által kitalált történet. 

Eccerűű', igaz? 

AU - Alternativ Univerzum

Maradjunk Alexnél, mert ő elég rendes srácnak tűnik.

Szóval, van Alex. Mint fentebb megtudtuk, híres.

Mi lenne, ha nem lenne? Mármint híres nem lenne. Nem vagyok vicces, tudom, de azért próbálkozok még, hátha.

Mi lenne, ha Alex egy egyszerű, hozzánk hasonló srác lenne, aki nyugodtan éli a mindennapjait? Furcsa elképzelés, igaz? Pedig nem olyan elképzelhetetlen. 

Következtetés: az AU egy olyan történeti forma, amelyben a híres karakterről alkotott történetben teljesen más felállás van, mint a való életben - azaz olyan események, tulajdonságok, helyzetek és helyek, amelyek a való életben sosem történek meg. Mondjuk ugyanez jellemző a ff-ra is, az au viszont abban különbözik, hogy itt a karakter egy normális, hírnévtől mentes ember. 

Mary Sue/Gary Stue

Ez egy karaktertípus, amitől én - személy szerint - a hajam tépem és a falra mászom. 

Mary és Gary - maradjunk ezeknél a neveknél - éltanulók, csapatkapitányok, tökéletes barátaik vannak, a szüleik gazdagok, autójuk van, méregdrága ruhákban járnak. Egyszóval: tökéletesek. Túl tökéletesek.

EMBEREK. ILYEN NINCS.

Crossover

Igaz, ezzel a szóval még nemigen találkoztam, de azért megemlítem, hátha a fantasyban jártasok ismerik/nem ismerik. 

Vegyük példának mondjuk a Harry Pottert és a Percy Jacksont. Két külön világ, két író agyszüleménye, Maris pedig gondol egyet, és ötvözi ezt a két világot egy fanfiction erejéig, amelyben is Hermione és Percy egymásra talál, együtt megküzdenek a gonosz ellen, miközben mindkét világban élnek. Ez amúgy nem rossz ötlet... :D

One-shot

Az egypercesnél hosszabb, de a novellánál rövidebb terjedelmű történet. 

Slash 

Olyan történet, amelyekben a főszereplők melegek.

Spoiler

Bori olvassa Maris Crossoverjét, és miközben beszélgetnek, Maris elárulja, hogy Harry meg fog halni. Ez az a pont, amikor Bori kiakad, és visít, mint valami őrült. Miért? Mert Maris elárulta a csattanót, és így már nem is érdekes a történet.

Kiegészitésként

Plot/WIP
Kész/nincs kész történet.
Ezt még nem sok helyen láttam, bár meglehet, hogy ezek után lesz egy-két hely, ahol meg fog fordulni ez a rövidítés.

Avatar 
Amikor az író saját magát is beleírja a történetbe. 

Ha még akad néhány ezekhez hasonló szó, nyugodtan írjátok meg hozzászólásban, és én megpróbálok utánuk keresni. 

Interjú a tagokkal - Nicolette, Ciara, Barby

Feltettem majdnem ugyan azokat a kérdéseket kedves Íróinknak, mivel kíváncsi voltam a véleményükre. Őszintén? Rengeteget tanultam ezekből az interjúkból, szóval, köszönöm lányok :)

Ciara Coldman (Interjú #1)

- Ciara, mit gondolsz, milyen szerinted egy jó történet? Mi kell ahhoz, hogy felkeltsük egy olvasó érdeklődését? 

- Egy jó történet a típusától függ. Személy szerint, jobban kedvelem a romantikus történeteket, így azt szeretném most kielemezni. Az mindegy hogy a két (vagy akár több) főszereplő mikor és hogyan találkozik, vagy hogy hol, a lényeg hogy reális legyen. Viszont attól, hogy romantikus, nem kell csöpögnie a nyáltól, sőt. Egy ilyen sztoriban, a romantika mellett jó ha van más téma is, mint például a dráma. Ha a dráma izgalmas, gyomorgörcsöt okozó, az már csak is jó lehet. Egy ilyen történethez elengedhetetlen a leírás. Körülírni a helyzetet, a találkozást, és a szereplők kapcsolatát. Ehhez már jó írásképesség is kell. Következtetésképp; Egy jó történethez kell jó írástudomány, fantázia, és ha eleget foglalkozunk vele, le tudjuk venni az embereket a lábukról.

 - Értem. Akkor, mivel ez a kedvenc műfajod, vegyünk alapul egy romantikus történetet. Szerinted, milyen egy jó karakter, ebbe a témába? 

 - Egy romantikus történetben elengedhetetlen egy határozott, irányítás mániás férfi, még akkor is ha ez ritka, mint a fehér holló. Lássuk be, egy izgalmas történet akkor igazán jó, ha a karakterei is izgalmas személyiségűek. A nők esete teljesen más. Lehet épp unalmas, akkor pont a férfi teszi őt érdekessé, izgalmassá. Ha pedig a nő is izgalmas személyisége, mint a férfi, az még jobbá teszi a történetet. 

 - Egyet kell hogy értsek. És, mit gondolsz arról, ha egy karakternek kettős élete van? 

- Semmi baj nincs vele, szerintem egy jól megírt történetet csak még jobbá, érdekesebbé tesz. 

 - Okéy. Most, vonatkoztassunk el ettől egy picit. Mi a legnagyobb, leg végzetesebb hiba, amit a bloggerek – bloggerinák elkövethetnek? 

- A másolás. Ha úgy vesszük, az nem is baki, hanem egy undorító tett, ami miatt sokan a hajukat tépik. 

- Mit javasolsz, mit lehet tenni ennek elkerülésében? 

- Annak elkerülésében, hogy mi másoljunk, tehetünk. Itt az a fő, hogy saját ötlet legyen, ne pedig az, hogy például olvasol egy könyvet, megtetszik a téma, átírod a neveket azt legépeled és „Tadaaam”. Viszont. Az, hogy Téged másoljanak, sajnos elkerülhetetlen. Ha észreveszed, észreveszed, ha nem, akkor nem….Ha igen, akkor tanácsolom hogy írj az „Írónak” hogy szedje le. Ha nem hallgat a szép szóra, komolyan rá kell szállni.

  - Térjünk át a külsőre. Szerinted, milyen egy jó design / fejléc?

 - Személy szerint utálom, hogy ha deviantartos a sablon. Egyszerűen csak belefáradtam, hogy mindig kell könyörögnöm(!) egy designért. Ezért inkább megoldom magam - értelemszerűen maradok az egyszerűeknél, amelyek nem túl bonyolultak, nincs benne sok kódolás, és letisztult. Ilyen designokkal rendelkező blogokat szeretek olvasni. 

 - És a fejléc? - Történettől függ. Lehet egyszerű, ebből pedig az következik, hogy a történet is viszonylag az - azaz nincsenek benne bonyodalmak. De ha már bonyolult - értem ezt azon, hogy több dolog van a háttérben -, akkor az sugároz egy amolyan pluszt, amely sejtetést ad afelől, hogy a történetben sok minden történik. 

- Mennyire számít a blog külseje? 

- Hm. Ez elgondolkodtató. Ha úgy vesszük, akkor többféle design-történet viszony van. 

I. Amikor a design is igénytelen, és a történet is. Ilyenkor a designnak van egy különös szó, és kép nélküli üzenete, amikor is lerí az egész kinézetről, hogy a történet sem ígér jót. 

II. Amikor a design ugyan szar, de a történet fantasztikus. Ezzel úgy vagyok, hogy aki komolyan gondolja az írást, akkor az a történettel is szenved, de egy kicsit a kinézetre is ad. Nem sokat, talán épp annyit, hogy az egész összhatás ne legyen olyan elképesztően ocsmány, mint amilyen valójában. 

III. Amikor jó a design, de a történet abszolút nem Ilyenkor van az, hogy az olvasó álla koppan. Tulajdonképpen ezzel a variációval nemigen futottam még össze - talán csak úgy, hogy a design viszonylag elfogadható volt - ha kódos, akkor teljes mértékben deviantartos, és nem volt rajta alakítva, ha viszont egyszerű, akkor egy picit összetettebb, de nem a legjobb. 

IV. A design és a történet is tökéletes Nem kell részleteznem. 

- Mi az, amit ilyenkor leggyakrabban elhibáznak az Írók? 

- Talán azzal hibáznak, hogy még nem értenek hozzá, emiatt pedig nem találnak a színek, és a kódok is el vannak rontva.

Barby (Intejú #2)

- Szerinted milyen egy jó sztori? Mi fogja meg az olvasókat? 

 - Hát, én leginkább a romantikus történetekért vagyok oda meg vissza, persze a jól megírt, nem klisés dolgoktól. Mivel a One Direction a kedvenc bandám, így szeretek olyanokat olvasni, amikben benne vannak a fiúk, bár a nagy tengerben, szintén, nem sok van, amire azt lehetne mondani, hogy ez, na ez igazán jó. Itt találhatóak azok az agyonhasznált elemek, mint például, a lány barátnője szereti a bandát, elhurcolja egy koncertre (mert ugye az neki megéri, ha ki kell fizetnie egy méregdrága jegyet...), aztán ott valamiért összefut az egyik énekessel, és bumm, történik a szikra, a kémiát már nem találjuk hülyeségnek, és első pillanattól fogva szerelmes lesznek egymásba. Ezt több okból is lehet cáfolni, de ebbe most ne menjünk bele. Bár szerintem nagyon jó történeteket lehet kreálni egy sima szereplővel is, akinek te találod ki a nevét, és ilyenkor tudsz akár megtörtént dolgokra is alapozni, ezért választottam én is a "gimis" kategóriát. Egyszerűen bele tudom építeni, ami én vagyok, és amik velem történtek 

- Értem. Akkor vegyünk alapul egy romantikus történetet. Szerinted milyen egy megfelelő karakter?

 - Mindenképpen olyanok, akikkel tudunk azonosulni. Az ilyen történetekben mindig a szelíd, szolid kiscsajt találjuk, aki béna a szerelem terén, és szürke, mint a templom egere. És ezzel... A legtöbb lány nem nagyon tud azonosulni, saját magamból kiindulva. Legyen a főszereplőnk merész, jó dumájú, akire talán egy kicsit fel is tudunk nézni, hiszen minden lány valamilyen szinten ilyen akar lenni, nem? Poénos, akin a fiúk jó értelemben persze, de tudnak nevetni. A pasi.. Hát nem is tudom, ő is lehet ez a kimondottan szépfiú jó dumával, hiszen minek tagadni, a legtöbb lány erre bukik. Mikor az egyik kedvenc blogom írójától megkérdeztem, hogy miként is jöttek a szereplőinek a karaktere, azt válaszolta: "Szöszi a lány, aki mindig is akartam volna lenni, David pedig a tökéletes pasi számomra." Nagyjából szerintem így kell ennek lennie. Bár azt már eléggé unom, hogy a lánynak kell választania a fiúk között, lehetne már egy történet, ahol a fiú van rákényszerülve a szemezgetésre. 

- És, szerinted mi a legnagyobb baki, amit a bloggerek/bloggerinák elkövethetnek? 

- Hát, szerintem az, mikor már az írót a hatalmába kerítik a feliratkozók és a kommentek. Mennyien jeleztek vissza? Persze, fontos egy bloggernek a visszajelzés, mennyire tetszett, hiszen mind ugyanolyanok vagyunk. Kissé önbizalom hiányosok. És megszabja, hogy "Na most tíz kommentet ide, különben nem kapsz új részt, vaze!". Kábé. Amikor már a hírnév hajtja, és ha nincs az előző rész óta több feliratkozó, akkor nincs is kedve írni az egészet, hagyja, hogy feleméssze az internet, és soha ne köpje ki. Elsősorban magunknak írunk, hiszen akkor lehet az emberből sikeres író, ha látszik rajta, hogy tényleg élvezi, és nem mások kénye-kedve szerint változik az övé is. Nem mindenki kezdi Leiner Lauraként ezt el kell fogadni. A sikerért igenis meg kell dolgozni. Csak sajnos vannak, akik ezt nem értékelik. Egyes jobban befutott blogoknak direkt troll módjára, a féltékenységtől vezérelve ocsmányságokat írnak, persze névtelenül, hogyan máshogyan. Ők megdolgoztak azért, amit elértek, és néha ezt az egészet pár ronda szóval szépen lelehet rombolni. Sajnos. Egyszóval, ami szerintem a legnagyobb baki, amit egy blogger elkövethet, az az, ha túlságosan a hírnévre koncentrál az illető. Megtanultam én is, a legjobb dolgok mindenkit váratlanul érnek. 

- Mit gondolsz arról, ha egy karakternek kettős élete van?

 - Hát szerintem az ilyen esetekben az lenne a legjobb, ha a lány felfedné a valódi énjét mindenki előtt, hiszen egyszer úgyis sor kerül rá, az egyik énjét elhagyja, mert egyszer mindenki belefárad a színészkedésbe. 

- És szerinted, mik a legsablonosabb szálak egy történetben? 

- Ez stílusonként változik. Például bandás fanfictionoknál van az, amint fentebb említettem. Vagy egy másiknál, ha London a helyszín, akkor mindig egy kávézó belekerül, ott összefutnak, a csaj pincér és ráönti a kávét, bocsánat-bocsánat, és abban a pillanatban egymásba esnek. Aztán persze, hogy már a negyedik részben az ágyban kötnek ki. És azt hiszem, ez nem csak engem szokott idegesíteni. Fantasynál általában Twilight koppintás szokott lenni, ha a csaj ember és a srác vámpír és nem tudják távol tartani magukat a másiktól, mert dúl a láv. Ha pedig sima, non-fanfic, gimis történetről beszélünk, akkor általában a szürke kisegér összejön a suli menőjével című történet lép érvénybe, ha klisékről beszélünk 

- Értem. Térjünk át a blog kinézetére. Milyennek kell lenni egy rendes, szép designnak/fejlécnek? 

- Hát ebben a témában eléggé elfogult vagyok, mivel egy design blognál szerkesztősködöm már egy éve, így van egy etalonom, amiket nálunk a lányok, illetve főszerkesztőnk csinál. Szerintem azok nagyszerű munkák, letisztultak, összeszedettek, nagyszerűen használják a PS-t és más szerkesztőket, így egy csaknem tökéletes munkát tudnak kiadni a kezük közül. (A tökéletesig persze még mindenkinek van hová fejlődni.) Nem muszáj kódosnak lennie, egy sima fejléc is megteszi, egy hozzá jól kódolt alappal. De azért mégis legyen valami hangulata, amit sugároz és a történethez is illik. Mondjuk egy gimis történethez ne válasszunk fekete színeket, hanem azt inkább hagyjuk a horror blogokra. Persze itt is lehet elgondolkodni, melyik is a jó, meg mi passzol hozzá igazán... Ha szép, azt biztos rögtön észrevesszük 

- Mennyire számít egy blognak a külseje?

 - Mondhatjuk, hogy a történet a lényeg, és nem, hogy mibe van csomagolva, de mindenki tudja, hogy szívesebben olvas egy olyan történetet, ahol szép a design, hiszen ha tényleg izgatja az embert, és igényes akar lenni, akkor rendel magának egyet. Sokan mondják: A külső megfog a belső megtart. Ami szerintem ebben az esetben igaz is.

Nicolette Field 

- Nos akkor, első kérdésem az, hogy szerinted milyen egy jó történet?

- Hát, ez egy igen nehéz kérdés. Igazából egyéntől függ, hogy kinek mi tetszik, így nehéz általánosítani, de szerintem ahhoz, hogy egy történet élvezhető legyen oda kell figyelni a kivitelezésre. Lehet egy alapötlet nagyon jó, de ha tele van helyesírási és nyelvhelyességi hibákkal, szóismétlésekkel, az rengeteget levon a történet értékéből, tehát ezekre mindenképpen érdemes odafigyelni. Én egy történetet akkor sorolok a jók közé, hogyha a főszereplő szerethető. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy legyen mézes-mázos angyalka, mert az minden csak nem szerethető. Lehet gonosz a karakter, csak ebben az esetben legyenek meg az okai, legyen múltja, amitől olyanná vált, amilyen. Vagyis a főbb szereplők legyen kidolgozva, ugyanis a karakterek a történet alap pillérei. Személy szerint én fontosnak tartom a pontos leírásokat is, mert szerintem a szereplők mellett a másik legfontosabb dolog, hogy az olvasó el tudja képzelni a helyszínt, főleg akkor, ha egy disztópiáról, fantasyról vagy sci-firől beszélünk. Mindemellett mégis az író stílusa a legfontosabb. El kell nyernie az olvasó tetszését, a többi dolog pedig csak ezután következik.

- Melyik a kedvenc műfajod?

- Egyértelműen a sci-fi és a disztópia. Már kiskorom óta rajongok a tudományos-fantasztikus művekért. Mindig is érdekelt a világűr, és annak létezésének miértje. Szabad időmben a Wikipédia asztro- és részecskefizikai szócikkjeit böngészem, remélve, hogy egyszer majd megértem az univerzum létezését. De addig is, ezt a vágyamat kiélhetem a sci-fi irodalomban és filmekben.

- Kifejtenéd, hogy milyen is egy jól megírt sci - fi?

- Huhh, te aztán remek kérdéseket teszel fel.:D
 Egy jól sci-fi attól válik jóvá, hogy a maga képtelenségével mégis magával tud ragadni, el tudja hitetni veled, hogy megtörténhet. Szerintem a sci-fi az egyik legnehezebb műfaj, ugyanis itt egy teljesen új világot kell felépíteni-e az írónak. Egy ízig-vérig sci-fi történet nem az általunk ismert világon alapszik, hanem egy sokkal összetettebb helyen. Egy sci-fi írónak még több információt kell tudatnia az olvasóval, de vigyáznia kell, hogy ne váljon vontatottá, unalmassá a mű. Még inkább figyelnie kell arra, hogy összhangba hozza a leírást a cselekménnyel. Egy sci-fi attól lesz jó, hogy egy olyan világot épít fel, amiről elhisszük, hogy létezhet. Reális és irreális is egyben. Ha pedig tudományos téren is van némi realitása - például a vasat nem titulálja erősen maró hatású savnak - akkor az még inkább fokozza az élményt. Mindezek mellett egy sci-fi történetben is érvényesülnie kell a két alaptörvénynek. Kidolgozott karakterek és izgalmas történetszálak. Ekkor válik teljessé a mű.

- Milyen karakter illik egy ilyen történetbe?

- Egy sci-fi főszereplőjének alapvető tulajdonsága a leleményesség. Egy sci-fi karakter enélkül a tulajdonság nélkül halálra van ítélve. Igazából magától az eseményektől függ az, hogy milyennek kell lennie egy karakternek. Én személy szerint az erős jellemeket kedvelem, akik mindenre elszántak, és sosem adják fel. Szerintem ha egy sci-fi karakter ilyen, semmiképpen nem lehet rossz.

- Keresnem kell valami jó Sci- Fit, komolyan, ahogy beszélünk róla egyre jobban tetszik.


Köszönöm szépen a lehetőséget hogy interjút készíthettem veletek!



Ui.: Ha szeretnétek, lesz még hasonló rész a többi taggal :) 

Cikk a kritikákról - Első rész

Most nekikezdhetnék titeket álltatni a profi dumámmal, miszerint elmagyarázom, hogy ténylegesen mi is az a kritika, mert biztos vagyok benne, hogy ezt kevesen tudják, de inkább mutatok egy cuki oldalt, amit amúgy még a hülye is megtalál. 

Tehát: ha ide kattintotok, elolvashatjátok azt, hogy mi is az a kritika. (most vicces voltam)

Most pedig jöjjön az én zagyva, sületlen, és kissé okoskodó elméletem, ami már egy ideje a fejemben motoszkál. 

Manapság egyre elterjedtebbek a kritikás blogok, amely igaz, hogy jó dolog, hisz több helyről lehet kérni, több embertől, ami azt jelenti, hogy hamarabb megkapjuk a véleményt, és hamarabb tudunk nekiállni a simításoknak. DE. Ezek közül az oldalak közül talán a fele sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. 

Személy szerint három fajta kritikát ismerek. Ezek közül kettő azonnal mehet a kukába, mert felesleges és elkedvtelenítő. 

Néhány szavas, semmitmondó, teljes mértékben "pozitívumokat" tartalmazó kritika

Egy random kritikás blogról vettem ezt a kritikát, nevet pedig nem szeretnék mondani. 

Ezt a blogot el sem kellet olvasnom mert amúgy is olvasom és imádom mert a TVD-ből Kol a kedvencem!
Helyesírási hibát nem tudok mondani,a történet könnyen érthető. A karakterek jók és élethűek. 1-1 fejezet hosszúsága szerintem kellő mennyiségű úgy hogy csak így tovább! Várom a kövi fejit!!! :)

(Ha te mondod, szívem, én elhiszem neked.)

Amúgy, igen, ennyi volt a kritika. Egy szóval sem több, sem kevesebb. 

Upsz, elnézést, ezt a három és egy kicsi sort kritikának neveztem. Mélységesen sajnálom, tényleg. Srácok, ez nem kritika. Még véleménynek sem mondható. Egy kis gondolat, ami abszolút nincs befejezve, sőt tényleg nem oszt, nem szoroz a történettel kapcsolatban. Olyanokat állít, amelyeket az író valószínüleg amúgy is tud. Tehát: értelmetlen. 

Miért nem jó ez? 

Ezáltal a kritikának sem nevezhető valami által nem tudunk meg semmit. Egyáltalán nincs kivesézve semmi: sem a design, sem a történet. Csak annyit tudunk meg róla, hogy jó. 
(Most elképzeltem, hogy odaállok a magyartanárnőm elé, és azt mondom, hogy ez a vers jó volt. Szerintetek mit mondana erre?)
Véleményem szerint, ha olvasunk, akkor van szókincsünk.
Ha van szókincsünk, akkor tudunk fogalmazni.
Ha tudunk fogalmazni, tudunk írni.
Ha tudunk írni, tudunk véleményt is nyilvánítani.
Mivel van szókincsünk, bővebben is meg tudjuk fogalmazni a véleményünket, ami nem abból áll, hogy jó. 
Ha elolvasunk egy történetet, akkor kialakul bennünk egy kép a szereplőkről és a cselekményről is. A fenti kritikában azt írják, a karakterek jók (hogy imádom ezt a szót) és élethűek. Oké, értem, jók és élethűek, de miért? Ki kell... kellene azt fejteni. Abból, hogy elmondjuk, hogy jók, az még nem azt jelenti, hogy tényleg jók. Tényekkel kell alátámasztanunk, és bizonyítanunk, hogy tényleg úgy van, ahogyan azt elmondtuk.

Teljes mértékben lehúzó, leminősítő, túlzó, rosszat akaró vélemény

Alapjában véve ez a cikk nem személyeskedésnek indult. Tény, hogy nagyon felhergelt ez (mindjárt linkelem) a bejegyzés, és talán ez késztetett arra, hogy megírjam mindezt. 

Nem értem, hogy mi értelme van az ilyen kritikáknak sem mondott izéknek. Értem én, nem tetszett, rendben van, elfogadom, mert hát nem mindenkinek tetszhet egy adott mű - attól függetlenül, hogy több, mint száz vote van rajta, tényleg lehet olyan, akinek nem tetszik. Ez jogos és érthető. DE. Ha nem tetszett, akkor miért olvastad végig? Miért olvastad el, ha amúgy sem tetszett, és csak kényszerből olvastad? Ha nem érdekelt, mert nem fogott meg az író stílusa, na meg maga a történet.... Kérdem én: miért? Tudom, tudom, választ rá úgysem fogok kapni, nem is tudom, miért kérdeztem. 

Itt van a kritika. Wattpadosok biztos ismerik ezt a történetét - és a lány összes többi könyvét. Tudják, hogy Réka milyen elv szerint ír, és miért ír. Úgy tűnik, egyes emberkéknek ez nem tűnt fel. Sebaj. Fő a szólásszabadság, és az, hogy névtelenül elmondhassuk a véleményünket, nem igaz? Hát nem.

Miért nem jó ez?

Figyelembe véve, hogy a teljes kritika arról szól, hogy szép szóval milyen szar ez a történet, azt kell mondanom, hogy ez tényleg nincs rendjén. Nem csak azért, mert ezzel összetörjük az írónak az álmait, az életkedvét és a lendületét, hanem azért is, mert ezzel elijesztjük azokat az embereket, akik még nem olvasták az adott történetet.
Helyzettől függően csak csúnya szavakkal lehet elérni a célunkat. De ez nem az a helyzet, és nem is az a cél. Ennek a kritikának csak az volt a célja, hogy az író orra alá törjön; hogy lehúzza őt, és teljesen a porba tiporja. Egy kritikának pedig nem ilyennek kell lennie.
Persze lehetnek benne negatívumok, hisz mindennek van hibája, semmi és senki sem tökéletes, és ha ezt a hibát a kritikus megtalálta, akkor természetesen ki is emelheti. Viszont nem kell mindent túldramatizálni és eltúlozni, mert ezzel tényleg nem ér el semmit.

Megfelelő kritika

Azt, hogy milyen is egy megfelelő kritika, kicsit később olvashatjátok.

Most felsorolok néhány olyan oldalt, amelyekről biztos, hogy olyan kritikát kaphatunk, amelyek segíthetnek nekünk és a történetnek is. 

Feketén-fehéren

Issy Blogmagazin

Szonidea

Igaz, ez csak három oldal, és még bőven akad olyan, amelyről minőségi kritikát lehet rendelni. Csak alaposabban körül kell nézni, és olyantól rendelni, aki tényleg érti azt, amit csinál.

Miért jó ez? Miért ne lenne jó?

A megfelelő kritika két dolgot is tartalmaz. Pozitívumokat és negatívumokat. A pozitívumok által az író megtudja, miért is jó az, amit irt. Megismeri az erősségeit, és tudni fogja, hogy miben lesz jó. A negatívumok által pedig az író szembesül a hibáival. Megtudja, hogy min kell javítson és, hogy mire kell jobban ráálljon.
Ez a három oldal - és még több is - pedig ezt adja a bloggernek. 

Kezdők által elkövetett bakik

Mindenki volt kezdő, senki sem kezdte úgy, hogy én most úgy alkotok, mint E. L. James ő jutott eszembe legelsőnek, na. 

Amikor az ember kezdő, rengeteg olyan hibát követ el, amelyekre most, haladó szinten elhelyezkedve inkább letagad, mintsem belegondolna abba, hogy igen, régen így írtam... de azóta rengeteg idő eltelt. Úgy bizony, rengeteg idő. Változtam. Fejlődtem. Haladtam a korral, a tudománnyal, a kismacskákkal meg mindennel. Igaz, még nem írok úgy, mint egy híres író/írónő, de az a terv. A tervemmel pedig egész jól haladok. 

Itt van néhány olyan hiba/baki/rossz pont, amelyek mindenkivel - majdnem mindenkivel - előfordultak. 

1. Bolhák, hangyák, homokszemek

Oké, ez viszonylag hülyén hangozhatott, de most erre gondoltam. >>........................................................................... << És nem vicceltem. Oké, megértem, a szereplő, vagy épp az elbeszélő mély gondolkodásba esett, de az nem azt jelenti, hogy a végtelenségig kell húzni azokat a nyamvadt pontokat. Elég belőle három, de tényleg, sőt néha még sok is. Nem kell minden egyes cuki cenzúra szó után pontokat tenni, ugyanis ha azt akarjuk érzékeltetni az olvasóval, hogy a szereplő igenis tud gondolkodni, akkor azt gyönyörűen leírjuk. Egy-két hasonlat, tétova gondolatok, kérdések  - de ebből sem olyan nagyon sok, mert azért ez mégsem egy kérdezz-felelek játék -, mély metaforák, satöbbi. De nem cenzúra pontok. Azt ne, kérlek. 

2. Irdatlan hosszú fejezetek

Figyeljetek, vázolom a cselekményt. 

     1. Fejezet

Csá, Pistike vagyok, 16 éves, és épp abban a korszakomban vagyok, amikor mindenkivel csak dugnák. *még két mondat magáról. egoista megjegyzések, stb.* Anyám rákos volt, meghalt, apám alkoholista, nem gondoskodik sem rólam, sem a másik 10(?) testvéremről. De sebaj. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok egy fasza gyerek. 

 *fejezet vége* 

    2. Fejezet

 *meglátom a csajt*

 *leszólom*

 *mindenféle perverz dolog jár a fejemben*

 *két sorral lejjebb megérem, hogy legyen a csajom, és ő igent mond*

 *fejezet vége* 

Oké, talán egy kicsit szarkasztikus voltam, és meglehet, hogy túloztam, de azért, valljuk be, valamely szinten igazam van. A fentebb kielemzett történet teljes mértékben sablonos, kidolgozatlan és alaptalan. Igaz, manapság tényleg ez történik a nagyvilágban, de az nem azt jelenti, hogy ez az irodalomban is megtörténhetne. De, persze, megtörténhetne, de arra senki sem kíváncsi. Valami olyat kéne kitalálni ami egyedi, mégis - esetünkben - gimis. (Élő példa: SZJG.)

(Később elemezve lesz a sablontörténet is, ne aggódjatok)

Tehát: van egy cuki történetünk, amely viszonylag nem sablonos, hanem egyedi, alakítható és kedvelhető. Mit teszünk vele, hogy teljes mértékben sablonossá válik? Elrontjuk azzal, hogy nem gondoljuk át rendesen. Csak írunk, mint valami hülye, figyelembe sem véve, hogy mit is vésünk papírra gépelünk a wordbe. 

Ez elkerülésében kéne előredolgozni. Minimum két maximum a csillagos ég fejezetet írjunk meg előre. Akkor megtudjuk, hogy képesek vagyunk-e megírni a teljes történetet, valamint kialakul bennünk egy bizonyos kép, ami megmutatja azt, hogy a történet elég reális-e, vagy inkább mehet a kukába. 

Egy fejezet nem csak két bekezdésből kell álljon. A haladóbbak és a profik minimum 1000, maximum bármennyi szavas részeket írnak, amelyek bizony nem két perc alatt íródnak meg. Időt kell szánni egy fejezetre, át kell gondolni a részleteket, figyelni kell a cselekményre és a helyesírásra is, valamint előre is kell gondolni. 

3. Bemutatkozás

Prológus/Első fejezet első bekezdése

Sziasztok, Mariska vagyok, bla bla bla, bla bla bla, staöbbi. Nem. Ilyen nincs. Ha mindenáron be szeretnénk mutatni a szereplőket, akkor azt kétféle képen tehetjük: 

  - Úgy, mint ez, csak nem az első fejezetben, hanem egy külön menüpont, azaz a Szereplők címmel ellátott oldal alatt. Oda kitehetjük a lány/srác/almacsutka/kutya képét, meg miegymást. Ez a bemutatkozás is kétféle lehet:  

• Sziasztok, Eszter vagyok, ez az iskolám, ennyi éves vagyok, ennyi kis kecském van, és imádom az unikornisokat.
• Név: Eszter. Kor: 100. Iskola: ZRWK. Házszám: Budai út, 567, *város neve*. És ezekhez hasonló alapadatok. A bloggerek ezt a változatot kedvelik, ugyanis sokkal átláthatóbb és könnyebben javítható, ha valamit elhibáztak. 

 - A második pedig a legegyszerűbb, általam is jobban kedvelt módszer, amikor is a fejezetek során, cselekedetek és a többi szereplő által mutatjuk be történetünk főszereplőjét. Véleményem szerint jobb, amikor az olvasó akkor jön rá valamire, miközben olvas, és nem azelőtt, mielőtt bele nem kezdene az olvasásba. 

4. Smiley, emoji, kiskutyámfüle mindenhol

Ez vicces volt :D.

Olyan nagyon szomorú vagyok, hogy csak na. :ccccccc

Idióta vagy. ._.

Igazából sírnék, de azt mutatom, hogy hepi vagyok. :)

Szerintem nem kell ragoznom, mindenki tisztában van ezzel a... hm, nem is tudom, hogy hogyan is fejezzem ki magam úgy, hogy kifejezzem magam. /Mondá' régi matektanárom/

Oké, megértem, vicces volt, ezt tényleg ügyesen leírta az író(?), és fel is fogta az olvasó, hogy a főszereplő bizony nagyon jót mulatott a helyzeten, de azért nem kell oda az a smiley. Vagy, ha jobban az olvasó tudtára akarja adni azt, hogy a helyzet mulatságos volt, akkor leírja. Bár... lehetséges, hogy ez eléggé nehéz feladatnak fog bizonyulni egyeseknek. Ám amiért nehéz, az nem azt jelenti, hogy nem megoldható. Csak rá kell állni a dologra, és sikerülni fog.

5. Több a kép, mint a betű

Sztella elmegy a boltba. *kép*. Ilyen a körme. *kép*. A boltos ilyen ruhába van. *kép*. Az utcán járó Chihuahua és a gazdája. *kép*.

Ha igazán író az az író, akkor tökéletesen körül tudja írni a szereplőt, nem kell képeket mellékeljen azért, hogy az olvasó jobban el tudja képzelni a leírtakat - vagy épp a le nem írtakat. 

6. Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem...

... miért kell mindenhol ott lennetek? (Vicces voltam.)

Néhány filmben/sorozatban észrevettem már, hogy amikor egyik pillanatról a másikra megváltozik a történet helyszíne, akkor alól, kicsi, fehér betűkkel szépen ki van írva, hogy most épp hol is vannak, valamint az idő. Ez mind szép és jó - de csak a filmekben. Blogokban? Történetekben? Semmiképp sem. Esetleg csak annyi, hogy 2069. 13. 32. Na, ez így, ebben a formában tényleg elfogadható, persze csak akkor, ha ez a fejezet elején van. Viszont, ha minden második sor után jön egy üres sor, valamint két csillag között az, hogy főszereplőnk épp a mellékhelységben van, és khm... Ne. Ezt az egyet kérlek ne. Egy az egyben visszataszító, és rontja a kinézetet, valamint a blog minőségét is. 

Ehelyett inkább írjuk ki szépen, hogy Mariska elment a mellékhelységbe, mert hívta őt a természet. Tudom, tudom, néhány szóval több, és lehet, hogy megerőltető is... (Érzitek a szarkazmust, igaz?)

Ennyi lenne a cikk, remélem mosolyt csaltam az arcotokra. 

Na meg, lehet, hogy magatokra ismeretetek. Én nagyon. A két évvel ezelőtti énem fogja a fejét, s megkérdi magától, hogy miért ekkora béna.

Kellemes vakációt továbbra is. 

Hogyan kezd el a blogolást?

Sziasztok! A mai bejegyzésben elmondok, pár 'alapszabályt' a blogolással kapcsolatban.

Lehetsz te blogger/bloggerina vagy csak simán egy éppen arra tévedő lelkecske, biztosan, láttál már olyan blogot, amitől egyszerűen teljes extázisba esel(ezalatt értem a designt vagy a történetet), vagy csak teljesen szimplán megjön az ihleted, és elhatározod, nyitok egy blogot, most, azonnal. Na ez mind szép is, jó is addig amíg ez nem csak egy hirtelen fellángolás. Mert annak semmi értelme, ha nyitsz egy blogot, amin a design szépen igényesen meg van csinálva az írásstílus is jó, de körülbelül egy hónap múlva efféle gondolatok keringenek kis fejedben:

„- Áh, ez nem nekem való..”

„- Nincs ihlet, nem is lesz.. hagyom a fenébe.”

„- Brühühüüü, utálnak, senki nem ír..”

Na ne már emberek, kezdjük az elején!

1) Mielőtt megcsinálod a blogod, ajánlatos eltervezni, jó előre a történetet. Dönts el milyen sorsot szánsz a hercegnődnek/démonodnak/csillámunikornisoknak. Persze a lehetőségek száma végtelen, de egy a lényeg, TERVEZZ ELŐRE.

2) Nem érdemes szerintem addig elkészíteni a blogod alapját, amíg nincs meg a fejléced, legalábbis 'Nyilvánosban' tuti nem. Érdemes előbb a fejlécet megrendelni/elkészíteni (de ha te ilyen kis kreatív lélek vagy magadnak is elkészítheted) minthogy csak az üres blogra kitenni, a már elkészült történetet,nem érdemes Az emberek 90% szereti ha valaminek a külseje, jól megvan csinálva és csak azután nézik mi van belül. Ez a blogoknál is így van, lehet az írásstílusod ,,szuper freno frenetikó maxikapitális" ha a design pocsék. Éppen ezért érdemes megkérni egy jó 'design készítőt' erre a célra.
3) Hirdesd a blogod! Rengeteg erre a célra megalkotott Facebook-os csopi van, ott sok kedves kis bloggerlélek segíthet neked bármiben. Ezek mellett egyébként rengetek barátra szert tehetsz. Na de visszatérve a lényegre, szerintem az nagyon fontos, hogy igényesen legyen megfogalmazva a „hívogató” szöveged. De erről szerintem felesleges több betűt ejtenem, ugyanis a blogunkon már van erről egy bejegyzés amelyet ITT elolvasgathatsz^^

Szerintem ennyi lett, volna az én pár kis tippen, kezdőnek. Remélem tudtam segíteni, további szép napot:

¤Rara ߤ ^^