Kezdők által elkövetett bakik

Mindenki volt kezdő, senki sem kezdte úgy, hogy én most úgy alkotok, mint E. L. James ő jutott eszembe legelsőnek, na. 

Amikor az ember kezdő, rengeteg olyan hibát követ el, amelyekre most, haladó szinten elhelyezkedve inkább letagad, mintsem belegondolna abba, hogy igen, régen így írtam... de azóta rengeteg idő eltelt. Úgy bizony, rengeteg idő. Változtam. Fejlődtem. Haladtam a korral, a tudománnyal, a kismacskákkal meg mindennel. Igaz, még nem írok úgy, mint egy híres író/írónő, de az a terv. A tervemmel pedig egész jól haladok. 

Itt van néhány olyan hiba/baki/rossz pont, amelyek mindenkivel - majdnem mindenkivel - előfordultak. 

1. Bolhák, hangyák, homokszemek

Oké, ez viszonylag hülyén hangozhatott, de most erre gondoltam. >>........................................................................... << És nem vicceltem. Oké, megértem, a szereplő, vagy épp az elbeszélő mély gondolkodásba esett, de az nem azt jelenti, hogy a végtelenségig kell húzni azokat a nyamvadt pontokat. Elég belőle három, de tényleg, sőt néha még sok is. Nem kell minden egyes cuki cenzúra szó után pontokat tenni, ugyanis ha azt akarjuk érzékeltetni az olvasóval, hogy a szereplő igenis tud gondolkodni, akkor azt gyönyörűen leírjuk. Egy-két hasonlat, tétova gondolatok, kérdések  - de ebből sem olyan nagyon sok, mert azért ez mégsem egy kérdezz-felelek játék -, mély metaforák, satöbbi. De nem cenzúra pontok. Azt ne, kérlek. 

2. Irdatlan hosszú fejezetek

Figyeljetek, vázolom a cselekményt. 

     1. Fejezet

Csá, Pistike vagyok, 16 éves, és épp abban a korszakomban vagyok, amikor mindenkivel csak dugnák. *még két mondat magáról. egoista megjegyzések, stb.* Anyám rákos volt, meghalt, apám alkoholista, nem gondoskodik sem rólam, sem a másik 10(?) testvéremről. De sebaj. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok egy fasza gyerek. 

 *fejezet vége* 

    2. Fejezet

 *meglátom a csajt*

 *leszólom*

 *mindenféle perverz dolog jár a fejemben*

 *két sorral lejjebb megérem, hogy legyen a csajom, és ő igent mond*

 *fejezet vége* 

Oké, talán egy kicsit szarkasztikus voltam, és meglehet, hogy túloztam, de azért, valljuk be, valamely szinten igazam van. A fentebb kielemzett történet teljes mértékben sablonos, kidolgozatlan és alaptalan. Igaz, manapság tényleg ez történik a nagyvilágban, de az nem azt jelenti, hogy ez az irodalomban is megtörténhetne. De, persze, megtörténhetne, de arra senki sem kíváncsi. Valami olyat kéne kitalálni ami egyedi, mégis - esetünkben - gimis. (Élő példa: SZJG.)

(Később elemezve lesz a sablontörténet is, ne aggódjatok)

Tehát: van egy cuki történetünk, amely viszonylag nem sablonos, hanem egyedi, alakítható és kedvelhető. Mit teszünk vele, hogy teljes mértékben sablonossá válik? Elrontjuk azzal, hogy nem gondoljuk át rendesen. Csak írunk, mint valami hülye, figyelembe sem véve, hogy mit is vésünk papírra gépelünk a wordbe. 

Ez elkerülésében kéne előredolgozni. Minimum két maximum a csillagos ég fejezetet írjunk meg előre. Akkor megtudjuk, hogy képesek vagyunk-e megírni a teljes történetet, valamint kialakul bennünk egy bizonyos kép, ami megmutatja azt, hogy a történet elég reális-e, vagy inkább mehet a kukába. 

Egy fejezet nem csak két bekezdésből kell álljon. A haladóbbak és a profik minimum 1000, maximum bármennyi szavas részeket írnak, amelyek bizony nem két perc alatt íródnak meg. Időt kell szánni egy fejezetre, át kell gondolni a részleteket, figyelni kell a cselekményre és a helyesírásra is, valamint előre is kell gondolni. 

3. Bemutatkozás

Prológus/Első fejezet első bekezdése

Sziasztok, Mariska vagyok, bla bla bla, bla bla bla, staöbbi. Nem. Ilyen nincs. Ha mindenáron be szeretnénk mutatni a szereplőket, akkor azt kétféle képen tehetjük: 

  - Úgy, mint ez, csak nem az első fejezetben, hanem egy külön menüpont, azaz a Szereplők címmel ellátott oldal alatt. Oda kitehetjük a lány/srác/almacsutka/kutya képét, meg miegymást. Ez a bemutatkozás is kétféle lehet:  

• Sziasztok, Eszter vagyok, ez az iskolám, ennyi éves vagyok, ennyi kis kecském van, és imádom az unikornisokat.
• Név: Eszter. Kor: 100. Iskola: ZRWK. Házszám: Budai út, 567, *város neve*. És ezekhez hasonló alapadatok. A bloggerek ezt a változatot kedvelik, ugyanis sokkal átláthatóbb és könnyebben javítható, ha valamit elhibáztak. 

 - A második pedig a legegyszerűbb, általam is jobban kedvelt módszer, amikor is a fejezetek során, cselekedetek és a többi szereplő által mutatjuk be történetünk főszereplőjét. Véleményem szerint jobb, amikor az olvasó akkor jön rá valamire, miközben olvas, és nem azelőtt, mielőtt bele nem kezdene az olvasásba. 

4. Smiley, emoji, kiskutyámfüle mindenhol

Ez vicces volt :D.

Olyan nagyon szomorú vagyok, hogy csak na. :ccccccc

Idióta vagy. ._.

Igazából sírnék, de azt mutatom, hogy hepi vagyok. :)

Szerintem nem kell ragoznom, mindenki tisztában van ezzel a... hm, nem is tudom, hogy hogyan is fejezzem ki magam úgy, hogy kifejezzem magam. /Mondá' régi matektanárom/

Oké, megértem, vicces volt, ezt tényleg ügyesen leírta az író(?), és fel is fogta az olvasó, hogy a főszereplő bizony nagyon jót mulatott a helyzeten, de azért nem kell oda az a smiley. Vagy, ha jobban az olvasó tudtára akarja adni azt, hogy a helyzet mulatságos volt, akkor leírja. Bár... lehetséges, hogy ez eléggé nehéz feladatnak fog bizonyulni egyeseknek. Ám amiért nehéz, az nem azt jelenti, hogy nem megoldható. Csak rá kell állni a dologra, és sikerülni fog.

5. Több a kép, mint a betű

Sztella elmegy a boltba. *kép*. Ilyen a körme. *kép*. A boltos ilyen ruhába van. *kép*. Az utcán járó Chihuahua és a gazdája. *kép*.

Ha igazán író az az író, akkor tökéletesen körül tudja írni a szereplőt, nem kell képeket mellékeljen azért, hogy az olvasó jobban el tudja képzelni a leírtakat - vagy épp a le nem írtakat. 

6. Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem...

... miért kell mindenhol ott lennetek? (Vicces voltam.)

Néhány filmben/sorozatban észrevettem már, hogy amikor egyik pillanatról a másikra megváltozik a történet helyszíne, akkor alól, kicsi, fehér betűkkel szépen ki van írva, hogy most épp hol is vannak, valamint az idő. Ez mind szép és jó - de csak a filmekben. Blogokban? Történetekben? Semmiképp sem. Esetleg csak annyi, hogy 2069. 13. 32. Na, ez így, ebben a formában tényleg elfogadható, persze csak akkor, ha ez a fejezet elején van. Viszont, ha minden második sor után jön egy üres sor, valamint két csillag között az, hogy főszereplőnk épp a mellékhelységben van, és khm... Ne. Ezt az egyet kérlek ne. Egy az egyben visszataszító, és rontja a kinézetet, valamint a blog minőségét is. 

Ehelyett inkább írjuk ki szépen, hogy Mariska elment a mellékhelységbe, mert hívta őt a természet. Tudom, tudom, néhány szóval több, és lehet, hogy megerőltető is... (Érzitek a szarkazmust, igaz?)

Ennyi lenne a cikk, remélem mosolyt csaltam az arcotokra. 

Na meg, lehet, hogy magatokra ismeretetek. Én nagyon. A két évvel ezelőtti énem fogja a fejét, s megkérdi magától, hogy miért ekkora béna.

Kellemes vakációt továbbra is.